2021. novemberében indult el Magyarországon - a Magyar Egészségmegőrzési és Életmódorvostani Egyesület - MOTE égisze alatt - a Séta az orvossal program Érden, Dr. Koncz Klára vezetésével. Vele beszélgettem a programról, a kezdetekről, a motivációról.

(SB) Dr. Stern Borbála: Mesélnél nekem arról, hogyan találkoztál a Walk With a Doc programmal?

(KK) Dr. Koncz Klára: Amikor 2021-ben elkezdtem az életmódorvosi képzést, hirtelen rengeteg - jórészt külföldi - példával találkoztam, ami jól működő a primer prevenció terén, ilyen volt a Walk With A Doc program is. A férjem alapellátásban dolgozik gyermekorvosként, több mint 10 évet dolgozott kórházban, azonban a területi ellátás során nagyon sokszor találkozott olyan helyzetekkel, amik inkább preventív szemléletet igényelnek, nem feltétlenül az akut, reaktív ellátást. Meséltem neki a programról és együtt kitaláltuk, hogy mi lenne ha a lakóhelyünkön elkezdenénk ilyen sétákat tartani, ahová hívhatjuk a családokat és az időseket is, hiszen ketten együtt igen széles szakmai spektrumot lefedünk, ezzel remélhetőleg segítjük a saját és a helyi kollégák munkáját.

(SB): Mi tetszett meg a programban? Miért döntöttél úgy, hogy regisztrálsz és elkezded a havi sétákat szervezni és vezetni?

(KK): Leginkább az, hogy nekem nem kellett új dolgot kitalálni, hanem egy már működő rendszerbe belesimulni. Gondolok itt a logóra, a szóróanyagokra, a közösségépítésre, hiszen nekem erre sem időm, sem kapacitásom, sem talentumom nincs. A kapcsolatfelvétel az amerikaiakkal nagyon gördülékenyen ment, szinte azonnal lefordították a főbb logókat és megszerkesztették a honlapjukon az érdi Séta az orvossal felületet. Szóval összességében az tetszett, hogy így lehetőség nyílt egy nemzetközi közösséghez becsatlakozni. Szeretem az ilyen letisztult dolgokat, aminek már van egy jogi háttere, vannak adminisztrációs munkatársak, nekem "csak" sétálni kell.

(SB): Egyedül vezeted a sétákat vagy van segítséged?

(KK): Szinte mindig a férjemmel, Dr. Koncz Leventével együtt vezetjük. Egyszer megkértünk egy kedves családorvos kolléganőt, Dr. Nery Klaudiát, aki szintén elvégezte az életmódorvosi képzést, szívesen vállalta, remélem több helyi kolléga is fog csatlakozni.

(SB): Természetközeli vagy városi sétákon találkozhatnak veled/veletek az érdeklődők?

(KK): Többféle helyszínt kipróbáltunk már, de legjobban az ófalusi, Duna parti erdő jött be. Próbálunk zöld övezetben menni, de őszintén szólva Érden nehéz találni jó minőségű, autómentes utakat, fontos, hogy a talaj ne legyen kátyús, babakocsit is lehessen tolni. A végre elkészült kardió tanösvény - ami gyakorlatilag ott megy, ahol eddig tartottuk a sétákat - egy jó állandó helyszínnek ígérkezik, most fogjuk tesztelni, hogy az egy óra alatt mennyit tudunk menni.

(SB): Mi a motivációd? Havonta 1-1.5 órát szánsz a privát idődből a sétákon való részvételre, plusz a tervezéssel, szervezéssel, tudásanyag megszerzésével minimum 1-2 órát eltöltesz, megéri?

(KK): A motivációm? Őszinte leszek. Mivel kórházban dolgozok, ezért szinte állandóan az életvégi, halálközeli helyzeteket látom, ahol sokszor úgy érzem már sokat nem tudok tenni. A mai modern egészségügy nagyon sokat tud, rendkívül jól tudunk krónikus állapotokat megőrizni, menedzselni, de életminőséget ritkán tudunk javítani. Az életmódterápia bizonyítékon alapuló orvostudomány, sok ajánlásban első helyen áll és csak ezt követően kezdődne el a gyógyszeres terápia vagy legalábbis egymással karöltve is jól tudna működni. Mégis a gyakorlatban azt látom, hogy sokszor csak a gyógyszeres terápia kezdődik el és a páciensek nem kapnak használható tudást az életmódjukat illetően. Nem véletlenül, ugyanis nagyon sok egészségügyi dolgozó sem tudja ezeket a dolgokat, talán jobb is, ha így nem adnak tanácsot, mert hiteltelen. A 6 pillért mikor felsorolom (táplálkozás, alvás, mozgás, stresszkezelés, társas kapcsolatok, függőségek) és kiemelten foglalkozunk egy témával ezek közül vagy csak a magas vérnyomásról, alvásról, mikrobiomról.. stb. akkor mégis mindenki bólogat, hogy igen, itt van hol fejlődni. A séták alatt közvetlenül beszélünk, ott vagyunk egymás mellett és egy irányba haladunk, a beszélgetés helyzete már egészen más, mint egy rigid, kórházi közegben. A séta egy lehetőség az orvosnak is, hogy egy kicsit kikerüljön ebből a kötött rendszerből és mégis segítsen az embereknek, a sétáló lehet aktív, bátor, kérdezhet. Kell hozzá egyfajta naivitás is, nekem az bőven kijutott, de muszáj hinnünk az emberekben, hogy képesek változtatni és értelme is van. Számomra ez egyértelműen társadalmi munka. Jó érzés.

(SB): Előfordul, hogy bár időben meghirdeted az eseményt, mégis kevesen vesznek részt a sétákon?

(KK): Természetesen. Virtuálisan az érdeklődés mindig nagy, a gyakorlatban pár ember szokott eljönni. Mi is mindig izgulunk, hogy most kik fognak jönni, hiszen teljesen felkészülni nem lehet, de akik eljönnek ők hálásak és ez megerősít minket. A szeptemberi sétát az árvíz miatt új helyszínre hirdettük meg, azt látjuk, hogy az emberek szeretik a fix helyszínt és dátumokat. Mivel eléggé leterheltek vagyunk, nem tudjuk mindig fixen ugyanazokat a hétvégéket biztosítani, nekünk is vannak gyerekeink, nekik is vannak már programjaik, ahová el kell juttatni őket, nem beszélve a hétvégi kórházi ügyeletekről, amit mindketten vállalunk. Az új alapellátó ügyelet is csak tetézi a teendők sorát...

(SB): Mit javasolsz a vacilálóknak, a folyton halogatóknak, akik bár tervezik, de mégsem érnek oda a sétákra?

(KK): Egyszer jöjjenek el. Lehet nem lesz sorsfordító, ilyet nem ígérünk, de semmi vesztenivalójuk nincs, max. sétálnak egy jót.

(SB): Köszönöm szépen a beszélgetést!

(KK): Én is köszönöm a lehetőséget. Örömmel látom, hogy kis hazánkban egyre több kolléga él ezzel a lehetőséggel, hiszen nem csak a páciens, hanem az orvos is sétál és ezzel mindenki nyer egy kis egészséget.